A titán fizikai tulajdonságai

A titán relatív sűrűsége 4,506, olvadáspontja 1668 fok, forráspontja 3287 fok. Az ellenállása 42 x 10⁻⁸ Ω·m (20 fok). Sűrű oxidrétegének köszönhetően korrózióálló-. Szobahőmérsékleten nem lép reakcióba oxigénnel, halogénekkel vagy vízzel; azonban vörös{10}}forróra hevítve oxigénnel reagál, és titán-dioxidot képez. Nem lép reakcióba salétromsavval, híg kénsavval vagy lúgokkal, de oldódik tömény kénsavban, hidrogén-fluoridban és vízben.

A titán képlékeny; A nagy-tisztaságú titán nyúlása 50-60%, területe pedig 70-80%-kal csökkenhet, de a szilárdsága alacsony, így szerkezeti anyagként alkalmatlan. A titánban lévő szennyeződések nagymértékben befolyásolják a mechanikai tulajdonságait, különösen az intersticiális szennyeződések (oxigén, nitrogén, szén), amelyek jelentősen növelhetik a szilárdságát és jelentősen csökkenthetik a rugalmasságát. A titán, mint szerkezeti anyag kiváló mechanikai tulajdonságait a megfelelő szennyeződéstartalom szigorú ellenőrzésével és ötvözőelemek hozzáadásával érik el. A titán egy ezüstös-fehér, önthető fém, amely számos értékes tulajdonsága miatt nagy ipari jelentőséggel bír. Kevésbé sűrű, mint a vas, sokkal erősebb, mint az alumínium, és a platinához hasonló korrózióállósággal rendelkezik.

Ezek a tulajdonságok ideális anyaggá teszik hajtóművek, repülőgépvázak, rakéták és tengeri létesítmények építéséhez, amelyek könnyű súlyt, nagy szilárdságot és szélsőséges hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenállást igényelnek,{0}}a titán pedig páratlan. A titán egyes tulajdonságait, például a szakítószilárdságot, fokozza az alumíniummal való ötvözés képessége; továbbá az alumínium-titánötvözetek - átmeneti hőmérséklete magasabb, mint a tiszta titáné. A titán hasznos ötvözeteket képezhet molibdénnel, mangánnal, vassal és más fémekkel is.