Bevezetés a molibdénötvözetekbe

A molibdénötvözetek nem{0}}vasfém ötvözetek, amelyek mátrixként molibdénből állnak, titán, cirkónium, hafnium, volfrám, rénium és ritkaföldfém elemek hozzáadásával. Magas olvadásponttal, magas hőmérséklettel, korrózióállósággal és kiváló magas hőmérsékleti szilárdsággal (1100-1650 fok) rendelkeznek. Tulajdonságaikat szilárd oldatos erősítés, csapadékerősítés és keményfém diszperziós erősítő mechanizmusok javítják. Főleg repülőgép-alkatrészek, atomreaktor-alkatrészek, elektroncsövek és katonai felszerelések gyártásához használják őket.

Ezt az anyagot először 1910-ben állították elő porkohászattal, fejlesztését pedig 1945 után a fogyóív olvasztási technológiája lendítette tovább. Az 1950-es években Mo-0,5Ti-0,02C és TZM ötvözeteket fejlesztettek ki, a hetvenes években pedig a Mo-0,5Ti-0,02C és TZM ötvözeteket, a hetvenes években pedig a Mo{{12}3}}}}}}}}}}} C{12}. Kína az 1950-es évek végén létesített molibdéntermékek gyártósorait, és fokozatosan elérte a csövek, lemezek és egyéb anyagok sorozatgyártását. A 21. század eleje óta a nanoszerkezetű, diszperziós szilárdságú molibdénötvözetek terén áttörést értek el a szemcseszabályozási technológiában, a ritkaföldfém-adalékolás pedig jelentősen javította a magas hőmérsékletű deformációval szembeni ellenállást. Az olyan ötvözeteket, mint a TZM és a ZHM, széles körben alkalmazzák olyan területeken, mint a rakétahajtóművek fúvókái és a fotovoltaikus cellák hátlapja.