A volfrám élettani hatásai

A fémes volfrám és a kationos volfrám rosszul szívódik fel az emésztőrendszeren keresztül, de az oldható volfrámok ezen az úton felszívódhatnak. A légutakon és a bőrön keresztül történő felszívódás nem tisztázott. Felszívódás után a volfrám elsősorban a csontokban raktározódik, ezt követi a lép, a máj és a vesék, ahol kisebb mennyiségben találhatók. A volfrám csak nyomokban van jelen a vérben, és főként a széklettel és a vizelettel ürül ki. A belélegzett volfrám főként a májban és a vesében, a csontokban és a vázizmokban oszlik el.

A lenyelt volfrámsav körülbelül 75%-a ürül a vizelettel. A ¹8⁵W-volframát hím, vemhes egerekbe adott injekciója megnövekedett volfrámszintet eredményezett a csontokban, a vesékben, a májban és a lépben; ezek a szintek azután gyorsan kiürültek a vizelettel és a széklettel. Magas volfrámkoncentrációt figyeltek meg a pajzsmirigyben, a mellékvesékben, az agyalapi mirigyben, a hím egerek ondóhólyagában és a nőstény petefészkek tüszőjében is. Tanulmányok kimutatták, hogy a wolfram átvihető az anyáról az utódokra, különösen a terhesség késői szakaszában, a vegyületek jelentős lerakódásával az anya csontjaiban, veséjében, lépében és a tojássárgája hámsejtjeiben, valamint az utódok csontjaiban.